2010. június 22., kedd

Egyházépítés Margittán (Harangszó)

Gyülekezeti tükör: Egyházépítés Margittán
Gyűjteni Istennek lelkeket

Harangszó 2010./12.
Gergely András

Egyházközségünkben a tél eleji lelkészcsere olyan üdítő volt, mint a kietlen pusztára hullt bőséges langyos tavaszi eső. A szürkeséget a hívek reménységének zöld színe váltotta fel, és tenni akarásuk lelkipásztorunk vezetésével buzgó építőmunkában nyilvánult meg.



Új lelkészünk, Kovács Gyula nagy lendülettel kezdte el az egyházépítő munkát, s nagy elszántsággal végzi. A parókia körül rend és tisztaság fogad, a főépület előtt ültetett virágok színpompás látványt nyújtanak. A harangozó nagy hozzáértéssel ápolja a virágokat és tartja rendben a parókia egész területét. Az irodába belépőt vagy a lelkészünk, vagy neje, Kovács Beáta fogadja szívélyes udvariassággal.

Lelkészünk az önkéntes munkások közé állva, velük együtt dolgozik, személyes példával lelkesítve őket. A szószékről pedig úgy beszél, mintha "aranyat osztogatna", áhítattal ejti ki a szót, hívei pedig nagy figyelemmel hallgatják. Reményik Sándor írta Az Ige című versében: "Vigyázzatok ma jól, mikor beszéltek, / És áhítattal ejtsétek a szót. / A nyelv ma néktek drága menedéktek.(...) / E drága nyelvet porrá ne törjétek." Lelkészünk nagyon gazdag szókinccsel prédikál.

Nem feledkezhetünk meg kórházlelkészünkről, Szűcs Zoltánról sem, aki odaadóan és buzgón végzi szent feladatát Isten igéjének hirdetésében, úrvacsoraosztásban, lelki vigasztalásban.

Számadatok igazolják egyházunk ugrásszerű lelki fejlődését. Húsvétkor zsúfolásig megtelt a templom, s a kb. 530 személyből 430-an vettek úrvacsorát. Ennyien talán csak 17 évvel ezelőtt voltak, csak akkor 2005-nél is több egyháztagunk volt.

Az újjáalakult 10 tagú ifjúsági csoport is nagyon szépen szolgált nagypénteken. A felnőtt kétszólamú kórus kiemelkedő éneklését ugyancsak a lelkipásztor házaspár segítsége növelte, és természetesen a kórus vezetőjének, Lőcsei László kántornak a lelkes munkája.

Az örvendetes épülés és gyarapodás ellenére nagy szomorúság, hogy december 1-jétól 6 keresztelésre 26 temetés jutott. E gyászos mérleg a két évtizede egyházunkat és egész nemzetünket sújtó irányzat eredménye. A jelenben élünk, dolgozunk, de a jövőt építjük. Egyházunk épüléséhez a lélekszám növekedése is hozzájárul, s ehelyett rohamosan csökken. A több gyermek vállalásának az elutasítása sajnálatosan eluralkodó szemléletváltás. Panaszkodni, fontolgatni ezen állapot orvoslásának módozatait nem elég, hiszen semmit sem tettünk ez ellen. Talán még nem is imádkoztunk ezért tiszta szívvel, alázatos lélekkel. Vajon egyházunk és nemzetünk legfelsőbb vezetői, képviselői megtettek-e minden tőlük telhetőt ezért?

Rendületlenül hiszem és imádkozom, hogy csak Isten parancsaira figyelve építhetjük a remélhetőleg szebb jövőt, a boldogabbat és istenesebbet.