2010. március 29., hétfő

Zászlóavatás Bihardiószegen (fotóalbum)

Bihardioszeg - 2010.03.21


Zászlóavatás Bihardiószegen
2010. március 21.
Fotók: Borsi Balázs (Reggeli Újság)

A fotóalbum megtekintéséhez kattintson a fenti képre.


2010. március 26., péntek

Bihardiószegi megemlékezés az 1848-49-es szabadságharcről

Református Érmellék: Bihardiószegi megemlékezés az 1848-49-es szabadságharcről

Harangszó
Megjelenés előtt a Harangszó 9. számában


Áldott szép napsütés köszöntött Bihardiószegre március 21-én. A vasárnapi harangok zengő-bongó hangját messzire repítette a szél. A hívogató hang is jelezte, hogy különleges nap ez a diószegi eklézsia és az egész község életében. Szívetmelengető érzés volt látni, amint az utcák megpezsdültek, s szülők és gyermekek, nagyszülők és unokák, ifjak és idősek szépen sorban vonultak a templomba.


Az 1848-49-es forradalom emlékünnepére és a bihardiószegi Gróf Széchenyi István Huszárszázad tiszt- és zászlóavatására azonban nemcsak helyiek, hanem számos vendég is érkezett, úgy Bihar, mint Hajdú-Bihar megyéből. Az istentisztelet előtt már egy órával gyülekeztek a nyalka huszárok. A templomba sereglő gyülekezet nemcsak a helyi, hanem a Hajdú-Bihar megyei és a lóháton érkező szentjobbi huszárokban is gyönyörködhetett. A felsereglett vitézek az utolsó harangkondulásoknál szépen, katonásan átvonultak a parókia elől a templomba. Az ünnepi istentiszteletre szépen megtelt az istenháza.

Gellért Gyula érmelléki esperes, helyi lelkész a Gal 5,1 alapján hirdette az igét: „Annakokáért a szabadságban, melyre minket Krisztus megszabadított, álljatok meg, és ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.”

Isten az embert lelkileg és testileg szabadnak teremtette. De a bűn és az ellenség miatt sokszor a szolgaság igájába jutott. Ez ellen esküdtek Zrinyiék, azután Martinovicsék, majd a reformkor nagyjai: Kölcsey, Széchenyi, Kossuth, Jókai, Táncsics, Petőfi és a többiek. Ők tudták, hogy a haza olyan, mint az édesanya, aki mindig ad, de a mikor nem tud, mi kell érette áldozatot hoznunk.

Kossuthék békés úton akartak szabadságot, függetlenséget, de Jelasich horváth bán vérengzései miatt 1848 őszétől fegyverrel kellett harcolniuk a szabadságért. A nemzet áldozata nem volt hiábavaló. A jobbágyfelszabadítás, a közteherviselés és a törvény előtti egyenlőség megvalósult. Jézus messiási küldetésének lényege a szabadítás, (Lk 4,18).

Álljatok meg a szabadságban. Krisztus feltámadásával visszaszerezte számunkra az elveszett szabadságot. A szabadságért dolgozni, becsületesen harcolni kell. A Bibliában a szabadság jele a kereszt, az üres sír, valójában maga a szabadító Jézus Krisztus. A szabadság olyan, mint egy nagy épület fala, melynek alapjait több, mint ezer éve lerakták, ezt kell tovább építenünk, gazdagítanunk, őriznünk az Érmelléken, Erdélyben, a Kárpát-medencében. 1848-ból egy szemtanú így vallott: „Ilyen tavasz csak egy volt életemben.” – Legyen örök tavaszunk! Legyen örök szabadságunk! Úgy legyen – mondta az igehirdető.

Az istentiszteletet követően tovább emelkedett az ünnepi hangulat, hiszen e a napon történt az első keresztelés az idei évben. Jakó Sándor Zsigmond diószegi és jankafalvi lelkész keresztelési beszédében elmondta, hogy áldásos ez a nap, hiszen a múlt, az emlékezés és a jövendő, az új élet összefonódott ezen a napon. Krisztus és az őseink által kivívott szabadságban és békében születhetnek ma gyermekeink, de ezzel élni is kell. A szülők, keresztszülők feladata, hogy megtanítsák a gyermekeket élni a szabadsággal, élni a szabad anyanyelv és istenfélelem lehetőségével, hogy a felnövekvő nemzedék hatni, alkotni és gyarapítani tudjon.




Főhajtás és zászlóavatás

A keresztvíz kiszolgáltatása után Gellért Gyula esperes köszöntötte az egybegyülteket és a szép számmal eljött vendégeket, majd a Bihardiószegi Általános Iskola diákjai adták elő a 48-as hősökre emlékező műsorukat. Köszönet Nagy Katalin és Fehér Artúr tanároknak, akik áldozatos munkával betanították a gyermekeket. Az ünnep az Bihardiószegi „Asók István Vegyeskórus” énekszámaival folytatódott, majd megtörtént a bihardiószegi huszárszázad zászlajának kibontása. Báró felsővásárdi Emődy Dániel István, a „Pro Pátria” Alapítvány elnöke avatóbeszédében megemlékezett Széchenyi Istvánról. Egyben bátorította a jelenlegi huszárokat, hogy nemzetük fennmaradását szolgálják, a mostani időben nem a csatatéren, hanem a családokban, gyermekvállalásban, s erre ő maga is példát adott 7 gyermekkel és 8 unokával. Az avatóbeszéd után Gellért Gyula, Jakó Sándor és Szűcs Attila, diószegi plébános megáldották a zászlót, melynek egyik oldalán Bihardiószeg címere, másik oldalán Báró Simonyi József huszárezredes családi címere látható. A Debreceni Huszárbandérium nevében Piroska János egy eredeti, bőrkötésű és aranyozott lapszélű, Károli Gáspár fordította Szent Bibliát ajándékozott Gellért Gyula esperesnek, megköszönve a sok áldozatot és energiát, amit a diószegi huszárszázad létrejöttébe fektetett. Meleg Vilmos színművész felemelő előadásában egy gyönyörű és sokat mondó verscsokorral gazdagodott az ünneplő gyülekezet.

A Himnusz eléneklése után az ünnepség a templomkertben folytatódott, ahol igazi harc alakult ki az időközben felerősödött déli széllel. Dr. Papp Gyula ezredes méltató szavai után, aki kiemelte, hogy a huszárok mindig is bátorságukról, megbízhatóságukról, hűségükről, önfeláldozásukról voltak híresek, és ezeket az erényeket manapság a hagyományőrzésben lehet kamatoztatni, következett az eskü bevétele. Az esküszöveg elmondása után, az egy sorba felálló huszárokhoz Gellért Gyula egyenként odavitte a Bibliát, „megpecsételve” az esküt. A huszártiszteket egy-egy emléklappal látta el esperes. Az „Asók István Vegyeskórus” Kossuth nótákat énekelt, Szabó Sándor a Szózatot, Rákóczi Lajos tanár pedig a Himnuszt szavalta el a kinti ünnepségen. A templomkertben a 48-as hősök kopjafájának és Kossuth Lajos szobrának megkoszorúzása zárta az ünnepséget, de a megemlékezés tovább folytatódott, hiszen az ünneplők átvonultak a Polgármesteri Hivatalhoz, ahol Gróf Széchenyi István emléktáblájára helyeztek el többen is koszorúkat, melynél a Bihardiószegi Ifjúsági Furulyacsoport játéka volt az aláfestés. Végül a római katolikus plébánia falán lévő Báró Simonyi József huszárezredes emléktábláját koszorúzta meg a tömeg, s a Szózat eléneklésével zárult a program.

Akik eljöttek e gazdag és áldásos ünnepségre, azok sok mindennel gazdagodhattak, mind lelkileg, mind nemzeti öntudat szempontjából, mind testileg, hiszen jó érmelléki szokáshoz híven a vendégsereget az Egyházközség és a Nőszövetség terített asztallal várta az ünnep végén.

Jakó Sándor Zsigmond



2010. március 25., csütörtök

Ökumenikus megemlékezés II. János Pál pápáról

Karol Wojtyła – az ember és a pápa

nagyvarad.ro
Tőtős Norbert
2010. március 23.

Megemlékezést tartottak Margittán II. János Pál pápa életéről, halálának közelgő, ötödik évfordulója alkalmából.


A margittai Caritas Catolica ebédlőjében több m int félszáz ember gyűlt össze vasárnap délután, hogy méltóképpen emlékezzenek meg az egyháztörténelem legközkedveltebb pápájáról. Fügedy Anikó tanítónő - aki már ötödik éve szervezi a megemlékezést - köszöntötte a meghívottakat, egybegyűlteket, majd elmondta, hogy II. János Pál mindig az ökumenizmus híve volt, ezért is hívták meg vasárnap a Magyarkéci Református Egyház kórusát, furulyacsoportját és vezetőjüket, Mike Pál tiszteletes urat, valamint a micskei furulyacsoportot is. A tanítónő megismertette a hallgatósággal a pápa életútját. Karol Wojtyła Lengyelországban, Wadowicében született 1920 május 18-án, és 1978. október 16-án választották pápává. A béke híve volt, többször felemelte szavát a háborúk ellen. Több mint 100 utazást tett külföldre. 1338 embert avatott boldoggá és 482-t szentté. Kétszer követtek el merényletet ellene. II. János Pál pápa 2005. április 2-án hunyt el.


Farkas András káplán elmondta, hogy a II. János Pál minden korosztályt meg tudott szólítani, ma is szól számunkra üzenete: „Ne rágódjunk a múlton és ne szomorkodjunk. Neki csak a földi élete ért véget, ezért tekintsünk mi is boldogan a jövőbe.”

A tisztelendő úrtól református paptársa, Mike Pál magyarkéci tiszteletes vette át a szót, aki a Zsidókhoz írt levélből idézett, elmondva, hogy egy prédikációnál sokkal többet jelent a személyes példamutatás és II. János Pál emberként és pápaként is egyaránt élen járt a jó példával, hívei számára.


A jelenlévők több videobejátszást és képvetítést is megtekinthettek II. János Pál életéről. Beke Kincső, Murvai Gabriella és Zelina Petra tanulók a pápa által írt verseket szavaltak. Fellépett a micskei gyermek-furulyacsoprt, a magyarkéci furulyacsoport, valamint a Magyarkéci Református Egyház kórusa. Zárásként igazi meglepetés volt Calcuttai Teréz anya Nem fontos című verse, melyet Mike Pál tiszteletes adott elő.

Minden résztvevő lelkiekben feltöltődve távozott, méltóképpen emlékezve meg II. János Pál pápáról.


A haza, mint az édesanya

2010. március 23., kedd

Feketeerdőiek Bályokon

Feketeerdőiek Bályokon

erdon.ro
2010.03.23

Bihar megye - Bogya Miklós lelkipásztor vezetésével egy lelkes csoport látogatott Bályokra, az elmúlt vasárnapi istentiszteletre.


Közös képen vendégek és vendéglátók


A helybeliek már rég készültek a vendégek fogadására, ugyanis a vasárnapi hirdetések rendjén már sokszor elhangzott, hogy rövidesen vendégek érkeznek a bihari egyházmegyéhez tartozó, kies helyen fekvő település kis egyházközségéből. Feketeerdőn református templom épül, e nemes cél támogatása érdekében keresik fel a fogadó, támogató egyházközségeket. Lelkipásztoruk elmondása szerint minden hónapban meglátogatnak egy gyülekezetet, ahol ő igét hirdet, a kísérők pedig énekléssel szolgálnak a vendéglátóknak. Így történt most is, ez alkalommal a helybeli gyermekkórus is énekelt az ünnepségen. Az istentiszteletet szeretetvendégség követte, ahol a bályoki nőszövetség és a presbitérium fogadta a vendégeket. A vasárnapi – erre az alkalomra – gyűjtött perselypénzt felajánlották a feketeerdői templom építésére.


2010. március 22., hétfő

Zászlót bontottak és huszártiszteket avattak Bihardiószegen

Zászlót bontottak és huszártiszteket avattak Bihardiószegen

erdon.ro
2010.03.22

Bihar megye - Látványos rendezvényt tartottak vasárnap Bihardiószegen, mellyel egyrész emlékeztek a '48–as forradalomra, másrészt tovább gazdagították a helyi hagyományörző huszárszázadot zászlóval, tisztekkel.




Március 21.–én, vasárnap az időjárás igazolta, hogy nem csak csillagászatilag kezdődött el a tavasz: a bihardiószegi református templom mellett jóleső napsütésben rendezgethették szerelvényüket az ünnepségre készülő huszárok. Gellért Gyula helyi lelkész Pál apostolnak a Galátziabéliekhez írt leveléből vette igehirdetésének alapigéjét: „(...)ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával.” Az Érmelléki Református Egyházmegye esperese Széchenyit idézte – ha meg akarunk maradni Európában, magyarnak kell maradnunk – majd figyelmeztetett, hogy a szabadság olyan, mint egy édesanya: mindig ad, és amikor már nem tud, akkor nekünk szent kötelességünk adni neki. Előttünk a múlt, egyszersmind a jövendő is, mondta az igehirdetés után Jakó Sándor segédlelkész, amikor egy kisfiú keresztelése által gyarapodott a gyülekezet.

Zászlóbontás

A templomi ünnepség folytatásaként zászlót bontottak: a helyi Gróf Széchenyi István Huszárszázad Petrucz József által tervezett lobogóját, melynek egyik oldalán a Simonyi–, másikon Bihardiószeg címere látható. Avatóbeszédet mondott Emődy Dániel, a Pro Patria Alapítvány Simonyi Óbester Regionális Szervezetének elnöke. Gellért Gyula lelkész köszönet–nyílvánításaiból kiderült, sokan nyújtottak segítő kezet a zászló elkészítéséhez, például a gyülekezet asszonyai 14 kg csigatészta árát ajánlották fel. A Debreceni Huszárbandérium nevében Piroska János egy Bibliát ajándékozott a vendéglátóknak. A zászlót Gellért Gyula és Jakó Sándor, illetve Szűcs Attila helyi tisztelendő áldotta meg, az istentiszteleten közreműködtek a helyi iskola diákjai, a gyülekezet Asók István kórusa, továbbá egy verscsokorral Meleg Vilmos színművész.

Koszorúk az emléktáblákra

Az ünnepség a templomkertben folytatódott, ahol a diószegi huszárszázad tisztjeit és altisztjeit avatták. Avatóbeszédet dr.Papp Gyula ezredes mondott, arról is szót ejtve, hogy a huszárok mindig is bátorságukról, megbízhatóságukról, hűségükről, önfeláldozásukról voltak híresek, és ezeket az erényeket manapság a hagyományőrzésben lehet kamatoztatni. Ugyancsak az ezredes előmondta az eskü szövegét, melyből fontos kiemelni: elismerik és tiszteletben tartják Románia egyesületekre vonatkozó szabályait. Emléklapok kiosztása után került sor a Polgármesteri Hivatal falán lévő Széchenyi István– (1820 és 1825 között állomásozott a gróf huszárként Diószegen), majd a római katolikus plébánia falán lévő Simonyi József–emléktábla (az óbester a település környékén is toborzott) megkoszorúzására.


Zászló- és tisztavatás Bihardiószegen

Zászló- és tisztavatás Bihardiószegen

erdon.ro
2010.03.21

Bihar megye - A március 15.-én tartott után tegnap folytatódott Bihardiószegen az 1848-1849-es szabadságharc évfordulója alkalmából rendezett megemlékezés.


A református templomban tartott ünnepi istentisztelet keretében felavatták a helyi Gróf Széchenyi István Huszárszázad zászlóját (képünkön), majd a templom udvarán sor került a század tisztjeinek avatására és eskütételére. A folytatásban megkoszorúzták a Polgármesteri Hivatal falán lévő Széchenyi-, majd a római katolikus plébánián lévő Simonyi óbester - emléktáblát. A részletekre visszatérünk.


2010. március 20., szombat

Elfeledett tájakon - Érmellék (Duna TV)



Elfeledett tájakon - Érmellék
Duna TV
(1999)
30'06''



Sass Kálmán: Református testvér, köszöntelek...

Sass Kálmán
(1904-1958)

Református testvér, köszöntelek...

"Méliusz" könyvkereskedés, Debrecen 1947.
Reprint: Érmihályfalva 2008.
Forrás: Harangszó 2009/10., 11.


Örömmel nyújtom feléd kezem, hiszen egy családhoz tartozunk, ami szeretett református egyházaink népes családjához. Ugye, Te is boldogan vallod magadat református keresztyénnek? Sajnos, sokan viselik ezt a szép nevet anélkül, hogy ez nekik örömet szerezne. Nem tudják, hogy milyen ajándékreformátus keresztyénnek lenni! Abban a reményben nyújtom át e kis olvasmányt, hogy szívesen veszed és áldásodra válik ennek olvasása. Neked is szolgáljanak tükörül ezek a jellemrajzok, mélyek egymástól nagyon is különböző reformátusok lelki arcát kívánják bemutatni. [* Természetesen nem úgy tárom eléd e képeket, mintha csak mi reformátusok dicsekedhetnénk ezekkel. Minden felekezetben ott vannak e típusok ugyanígy, mint nálunk, csak másképpen nevezik őket.] Mert nem vagyunk egyformák. Bár azok volnánk, mégpedig a legkívánatosabb értelemben!

E röpirat szerzőjének az a forró imádsága, hogy valamennyi olvasója szívében támadjon fel az Isten előtt hordozott vágy: "Oh, vajha hivő református lehetnék!"

Mert vannak:

Közönyös reformátusok

Keresztlevelük ugyan reformátusoknak vallja őket, de akármilyen szép legyen is a református nevezet, maga a név még nem ád életet. Ennek hiányát mutatja, hogy a közönyös reformátusokat nem nagyon, vagy egyáltalán nem érdekli vallási hovatartozásuk. Bár vannak közöttük, kik hitbeli meggyőződés nélkül is szívesen hivatkoznak reformátusságukra, a közönyösök nagy részének azonban inkább teher, mint előjog az, hogy hozzánk tartoznak. Sokan közülük szívesen letennék ezt a terhet, ha ez minden egyházi közösségtől való megszabadulást jelenthetné számukra. A hívek közössége: templom, istentiszteletek nem érdeklik, tehát nem is vonzók őket; imádság nélkül kelnek és feküsznek, legfeljebb meg a gyermekkorban betanult naiv fohászaikat mondogatják el gépiesen. Nem ismerik az istenfélelem örömét. Nem élnek, csak léteznek. Bizony csak Isten képes megeleveníteni őket.

Nagy reformátusok

Hogy miért nagyok, maguk sem tudják. Talán mert - mint ők mondják - egy világért sem lennének hűtlenek őseik hitéhez. Egyházunk élete talán annyiban érdekli őket, amennyiben érvényesülésre nyújt módot. Szívesen vállalnak egyházi hivatalt, ha ez külön megterheltetessél nem jár; készséggel ülnek le a zöldasztal mellé, hogy beleszóljanak egyházuk ügyeibe. Hitük igazságaiba azonban nem kívánnak behatolni; Isten igéje nem nélkülözhetetlen kincsük; nem olvassák, nem érdekli őket. Félnek az anyagi áldozattól; e jelenvaló világnak élnek; a maguk dicsőségét munkálják, de azért - ne merjed kétségbe vonni - ők mégis nagy reformátusok.

"Vastagnyakú" reformátusok

Hitvallásuk tele van tagadással. Mivelhogy "reformátusok", nem hiszik ezt és nem hiszik azt. Csupa "nem hisszük!"-kel van tele szívük és szájuk. Mire végére érnek mondanivalóiknak, eszökbe sem jut, hogy valamit hinniök is kell. Úgy gondolják: aki református, az kevesebbet hisz, mint más. És ha - mint egyik püspökünk mondta - valaki olyan hitvallást kínálna, amit elfogadva, még kevesebbet kellene hinniök, az még jobb volna.

Nem! A református hit nem kevés hit, hanem több hit, mert csupán a hit területére utalja a lelket, melyen érdemeket szerezni nem lehet. A hivő pedig még a legkisebb dologban is állandóan Isten akaratára néz, tehát sokat kell hinnie, hogy az élet sok feladatát az Ige szellemében, hűséggel tölthesse be.

Ne vastagnyakú légy, hanem hivő! Állj ellen testnek, világnak és ördögnek, de lépésről-lépésre engedelmeskedj Istennek! Légy hű mindhalálig, hogy tied lehessen az élet koronája!

Kiegyező reformátusok

Nem hívei a határozott kiállásnak, Ők nem akarják "túlságba vinni a vallásosságot". "Utóvégre e földön vagyunk: egyezzünk hát ki ötven percre Isten és a világ között: "Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek is, ami Istené..." Azt nem veszik észre, hogy ha meggyőződéssel is, de ebben az esetben rosszul idézik a bibliát. Az Ur Jézus nem a világgal való megalkuvásra tanít ebben az idézetben, hanem azt mondja, hogy az anyagiakat adjuk meg a "császár"-nak, (a földi hatalmasságot jelenti itt az Úr szava), miután a pénzen ott a császár képe, magunkat pedig adjuk Istennek, mivel mirajtunk Istenképe van. A kiegyező lelkek azonban úgy gondolják, hogy "elég a vallásból egy kávéskanállal" és hallani sem akarnák arról, hogy Isten egész szívünket kéri, mivel ó is egészen odaadta magát érettünk az úr Jézus Krisztusban. Aki kiegyezni vágyik Isten és a világ között, az kettősszívű emberré lesz, kiről azt mondj a az Ige, hogy minden ő útjában állhatatlan. (Jakab 1:8.) Nem képes Istennek szolgálni, mert míg e világgal ölelkezik, elveszti Istennel való összeköttetésének lehetőségét.

Jószándékú reformátusok

Tudják, hogy meg kell térniök. Készek is ők minden jóra, de nem ma, hanem holnap. Ez az a holnap, amely soha sem jön el. A jószándék azonban nem hiányzik. Ha ők egyszer nagy örökséghez jutnak, akkora harangot öntetnek, hogy nem lesz párja a környéken... Ha megütik a főnyereményt, azonnal kétszeresére emeltetik egyházi adójukat, de az örökség egyre késik és azt a bizonyos sorsjegyet sem húzták még ki... így hát türelmet kérnek, ők most egy fillért sem adhatnak semmiféle jótékony célra; nekik fáj ez legjobban - ők mondják, tehát el kell hinnünk - és ez sok szenvedést is okoz nekik, emiatti fájdalmuk még álmaikat is elűzi... De ha egyszer mégis megjön a várt örökség és kihúzzák azt a sorsjegyet, majd megmutatják ők, hogy milyen a jó református ember!... Tehát csak türelem! Ma ne kérj tőlük semmit: "Sajnálom, de nem tehetem!..."

Ítélkező reformátusok

Mindig bírálnak és mindig pálcát törnek. Annyi dolgot ád nekik a sok lelkiismeretlen, munkáját nem jól végző ember bírálata, hogy észre sem veszik, milyen jól ülnek ők a csúfolódók székében... Aki pedig ül az persze nem dolgozik. De hát mi lenne e világból, ha hiányoznék belőle, az ő ítéletmondásuk. Persze, míg másokat hangosan kárhoztatnak, önmagukat nem bírálják soha, mert saját arcképükre egyáltalán nem kíváncsiak. Ítélkező atyámfia, vigyázz az ítéletre! Magaddal törődj! Nézd meg igazi ábrázatodat az Ige tükrében! Légy alázatos: ne ítélj, hogy ne ítéltessél!

"Mindegy" reformátusok

Nekik mindegy: akármelyik felekezethez is tartozzék is az ember: "Vallás-vallás!" Mintha látnám is, amint kezükkel legyintenek, amikor kimondják ezt a nagy bölcsességet. Vajon így szólnak-e akkor is, midőn asztalhoz ülnek, hogy elköltsék a várva-várt eledelt? Mindegy, hogy mit tesznek eléjük? "Étel-étel", - akár sótlan rántottleves, akár finom eledelek sokasága.

Mit szólnánk ahhoz a "hazafi"-hoz, aki a honszerelem hangsúlyozására így felelne: "Haza-haza! Olyan mindegy, hogy melyik az enyém!" (?)

És mit mondanánk annak az embernek, ki így becsmérelné az édesanyai szeretet értékét: "Olyan mindegy: anyám-e, vagy a szomszédasszony. Ez is asszony, az is asszony"! így csak az beszélget, kinek kő van a szíve helyén. Ilyen nyilatkozattal meg lehetne ölni egy édesanyai szívet. Tehát nem mindegy! Az édesanyád a legdrágább az asszonyok között, ha szerető gyermek vagy. Magyar hazád az egyetlen drága hon: "a nagy világon e kívül, nincsen számodra hely..." Isten adta hazádat, Isten ajándéka az édesanyád és az is az Úr kegyelmének műve, hogy református egyházad tagja vagy. Isten predestináló hűsége ajándékozott meg ezzel. Ebben kell megtalálnod üdvösségedet. Becsüld meg a más vallását, minden jóérzésű embertől elvárhatjuk ezt, de a magadét szeresd mindenek felett, mert nem "mindegy", ahogy eddig hitted talán... Ugye te is belátod?

Vallásos reformátusok

Oh, ők vallásosak: imádkoznak, bibliát olvasnak, úrvacsorával élnek, adakoznak... Hogy hisznek-e? Persze, hogy hisznek; mindent hisznek... Nem taníthat olyat az anyaszentegyház, amit ők el nem hinnének. Legjobban azonban saját vallásosságukban hisznek. Szóval cselekedeteikért várják üdvösségüket. így válik feleslegessé számukra Krisztus keresztje, mert az Úr nem az igazak, hanem a bűnösök Megváltója. Annak pedig, aki saját magával dicsekszik, nem kell a kegyelem evangéliuma. Mert nem Jézus érdeméért, hanem saját jóságáért várja üdvösségét.

Akármilyen jól hangozzék is e kitétel: "Én vallásos ember vagyok!", te ne "vallásos" légy, hanem hivő.

Hivő reformátusok

Nem születésüknél fogva azok, mert ami testtől született: test az. A Szentlélek újjászülő hatalma tette őket hivőkké. Megtalálta őket a kereső Isten hűsége az élet országútján. Hogy mik voltak addig? Oda tartoztak valamelyik csoportjába azoknak, kiknek jellemzését fentebb olvashattuk. Isten kereső irgalma azonban elérte és munkába vette szívüket. Krisztus evangéliuma megragadta őket és meglátták egy napon belső emberük igazi vonásait. Fájdalmas felfedezés volt ez, de az ő lelkük mélyéről is feltört e fohász: "Isten, légy irgalmas, nekem bűnösnek!" És meglátták a Golgotán vérző Krisztus engesztelő áldozatának hatalmát; elfogadták, hogy ők maguk ugyan semmit sem tehetnek bűneik bocsánatáért, de Krisztus mindent elvégzett helyettük és érettük a keresztfán. Az Ő vérében van bűneik bocsánata, üdvösségük bizonyossága és most boldogan hirdetik, hogy egyetlen vigasztalásuk az, amiről a Szentlélek tette bizonyosakká őket:

"Mind testestől, mind lelkestől, úgy életemben, mint halálomban, nem a magamé, hanem az én hűséges Megváltómnak, a Jézus Krisztusnak tulajdona vagyok, aki az ő drága vérével minden bűnömért tökéletesen eleget tett s engem az ördögnek minden hatalmából megszabadított és úgy megőriz, hogy mennyei Atyámnak akarata nélkül egy hajszál sem eshetik le fejemről; sőt inkább szükséges, hogy nekem mindenek üdvösségemre szolgáljanak. Ezért Ő szent Lelke által, az örök élet felől engem is biztosít és szív szerint hajlandóvá és-késszé tesz arra, hogy ezentúl őneki éljek."

A hivő református ember élő tagja az ő egyházának. Nem csupán templomlátogató és összejövetelekre járó, nemcsak egyházi adófizető, hanem munkát kérő és azt örömmel el is végző tagja a maga gyülekezetének. Minden érdekli, ami egyházának és saját lelkének építését szolgálja. Pártolója az evangéliumi irodalomnak, előfizetője a lelki megújulást, az anyaszentegyház építését szolgáló keresztyén lapoknak. Nemcsak olvasója az Igének, hanem benne él, ez az Ő életeleme és imádkozó közösségben van mennyei Urával.

Ha csak lehet, református egyénnel lép házasságra, egyébként egyházának kárára semmi körülmények között sem ad reverzálist, tehát nem mond le könnyelműen meg nem született gyermekeinek református vallásáról.

Hivő református ember nem bántja hitükért másfelekezetű felebarátait, de igaz hűséggel áll saját hite mellett. Míg minden jóravaló embert őszintén megbecsül, református testvérei közül választja elsősorban barátait, hogy e drága összeköttetés is szolgáljon evangéliumi hitük kölcsönös erősítésére.

Isten dicsőségének munkása a hivő református ember, ki mint Isten papja dolgozik abban a hivatásban, melybe az Úr bölcsessége állította. Szenvedésre is kész hitéért, ha Isten úgy látja jónak, hogy vállaira adja a keresztet.

Testvér, ilyen református vagy-e? Legyen imádságod szent igyekezeted, hogy minél hívebb, minél több lelki, gyümölcsöt termő, hivő református lehess!

Balaskó Vilmos: Élet a föld alatt


Balaskó Vilmos:
Élet a föld alatt
református lelkész,
politikai elítélt
emlékiratai

A könyv PDF-formátumú dokumentumának a letöltéséhez kattintson a borítóképre.


2010. március 18., csütörtök

Szalacson hétfőn emlékeztek

Szalacson hétfőn emlékeztek

Bihari Napló
2010. március 18.

Szalacs községben március 15-én, hétfőn emlékeztek a magyar forradalom és szabadságharc kitörésének 162. évfordulójára.


Igét hirdetett Gavrucza Tibor, székelyhídi lelkész


A református egyházközség délután 3 órai kezdettel – a hagyományoknak megfelelően – istentisztelet keretében és az ezt követő, a templomkertben a 2000-ben állított kopjafa megkoszorúzásával kezdte az üneplést. Igét hirdetett Gavrucza Tibor, majd fohászt mondott Botos András helybeli református lelkész. Ezt követően az egyházi énekkar Botos Magda vezényletével az alkalomhoz illő énekeket adott elő. Az ünnepség keretében gyermekek és felnőttek is szavaltak. Istentisztelet után a református presbitérium, a kórus tagjai, Gavrucza Tibor és a hívek valamint Rencsik Ferenc, a helyi MPP vezetője helyezték el a kopjafa talapzatánál a megemlékezés koszorúit. Ezt követően a hívek levonultak a falu központjába, ahol a szervezők úgy döntöttek, hogy a helyi kultúrházban folytatódjék az ünneplés.

Méltósággal ünnepeltek

A tömeg ekkorra már háromszázon túlra duzzadt, alig fértünk be a terembe. Aki kinn maradt, megvárta a koszorúzást. Beszédet mondott Porsztner Sarolta polgármester, Gavrucza Tibor Bihar megyei tanácsos, Duma Ferenc tb. kanonok, plebános és Botos András református lelkész. Majd Bokor István nyugalmazott tanár, Horváth Edith körzeti RMDSZ-elnök és Rencsik Ferenc helybeli MPP-elnök beszéde. Mondhatni, méltósággal ünnepeltek a szalacsiak. Ehhez nagyban hozzájárult a Benke Judith hitoktató tanárnő által levezényelt, a gyerekek által bemutatott műsor, a református és katolikus egyházak kórusainak fellépése. A teremben folyó ünnepség záróakkordja az Örökzöld asszonykórussal együtt énekelt Kossuth-nóta volt. Ezt követte a kivonulás és a koszorúzás.


Apátkeresztúron is ünnepeltek

Apátkeresztúron is ünnepeltek

nagyvarad.ro
2010. március 17.


Igehirdetése során Kovács-Szabadi Levente lelkipásztor állhatatosságra, hűségre bíztatta a híveket a Jelenések könyve 3. részének 3. fejezetének alapján. Az ünnepi istentisztelet után a templomkertben, a Hősök emlékművénél az ifjak a lelkész irányításával verses-énekes műsort mutattak be. Őket a kórus követte, majd Petőfi-versek hangzottak el. Az megemlékezésen ünnepi beszédet mondott Barcui Barna polgármester és Török Erzsébet helyi RMDSZ elnök, majd a koszorúzás után a jelenlévők közösen énekelték a Himnuszt.


48-as megemlékezés Érkeserűben

48-as megemlékezés Érkeserűben

2010. március 17.
http://erkeseru.blogspot.com

Érkeserűben március 14-én, a református templomban tartották meg az 1848-49-es magyar forradalomra és szabadságharca való megemlékezést.


Az istentiszteleten Oroszi Kálmán érseléndi református lelkipásztor prédikált a nemzeti ünnepre és egyben a jelenlevő gyászoló családra való tekintettel: "[A seregek Ura] elveszi e hegyen a fátyolt, mely beboríta minden népeket, és a takarót, mely befödött vala minden népségeket; Elveszti a halált örökre, és letörli az Úr Isten a könyhullatást minden orczáról: és népe gyalázatát eltávolítja az egész földről; mert az Úr szólott." (Ézsaiás 25,7-8)


Az igehirdetést követően Varga Róbert történelemtanár tartott rövid beszédet az 1848-as forradalom jelentőségéről és embereket összekovácsoló erejéről. A helybeli "Számadó Ernő" Általános Iskola diákjainak verses-dalos műsora pedig a forradalom fiatalos lendületére emlékeztetett.

Hagyományosan az istentisztelet végén került sor a templom portikuszában lévő, az I. és II. világháborúban elesett érkeserűiek emléktáblájának a megkoszorúzására. Az helyi iskola illetve RMDSz-szervezet részéről Faur-Kis Angéla és Szkirkánics Edina pedagógusok, a megyei RMDSz-szervezet részéről pedig Varga Róbert, Derzsi Ákos képviselő úr érmihályfalvi irodavezetője helyezte el az emlékezés koszorúját.

Isten tegye áldottá a hazáért vérüket ontók emlékét, mi pedig ne tegyük hiábavalóvá áldozatukat!


Március 15. Szentjobbon

2010. Március 15 – Szentjobb

Ünnepi Istentisztelet keretében emlékeztek meg a szentjobbi reformátusok az 1848-49-es szabadságharc eseményeiről. Az ünnepi hangulatot nemcsak a megtelt templom, az Igehirdetés, s a karzaton levő háromszínű zászló, hanem az Ifjúsági csoport műsora és a vallásórás gyerekek hazafias éneke biztosította.

Nagy élményt nyújtott a híveknek az, hogy hallhatták miként élték meg és vették ki részüket a bihari, illetve érmelléki emberek a szabadságharcból. Bár kevés idő állt rendelkezésére az Ifjúsági csoport tagjainak, hogy a szerepet elsajátítsák, ennek ellenére ügyesen és bátran tolmácsolták az embereknek Március 15 üzenetét.


Felemelő érzés volt hallgatni azt is, amint a 30 vallásórás gyermek ajkáról felhangzottak a Kossuth nóták.


Az ünnepi Isten-tisztelet után csatlakoztunk a római katolikus testvérekhez, s a szentjobbi huszárok vezetésével vonultunk fel a szentjobbi Általános Iskola elé, ahol megkoszorúztuk Petőfi Sándor mell-szobrát.

Nincs még egy olyan ünnepünk, amely magyarabb, nemzetiesebb lenne, s mélyebben élne az emberek szívében, tudatában, mint 1848. március 15-ének emléke.

Emlékezzünk meg mindig a szabadságharc nagyjairól!

Rákosi Jenő lelkész



Egyházmegyei Felnőtt Kórustalálkozó

Meghívó

2010. június 6.-án, Érszőlősön felnőtt kórustalálkozó lesz, délután 4 órai kezdettel. Minden egyházközség kórusát szeretettel várjuk. A kórustalálkozóra három éneket szeretnék kérni, melyből egy zsoltár legyen, és a másik két ének szabadon választott.

Énekrend:
  • 151:1
  • 33:1-2
  • 150:1-3
  • 170:1-3

Akik részt vesznek a kórustalálkozón, jelezzék részvételi szándékukat 2010. május 1.-ig a következő telefonszámon: 0741-123-929!

Életükre és munkájukra Isten áldását kérem!


Bihardiószeg, 2010. március 18.


Balogh Renáta- Éva
egyházmegyei zenei előadó



Egyházmegyei Ifjúsági Kórustalálkozó

Meghívó

2010. április 18.-án, Micskén ifjúsági kórustalálkozó lesz, délután 4 órai kezdettel. Minden egyházközség ifjúsági kórusát szeretettel várjuk. A kórustalálkozóra három éneket szeretnék kérni, melyből egy zsoltár legyen, és a másik két ének szabadon választott.

Énekrend:
  • 151:1
  • 96 :1, 6
  • 100:1-4
  • 170:1-3

Kérném szépen, hogy minden egyházkösség kórusa, aki részt vesz a kórustalálkozón tanulja meg a 496-os számú éneket az énekeskönyvből, hogy közös énekléssel tudjuk zárni a találkozót.

Akik részt vesznek a kórustalálkozón, jelezzék részvételi szándékukat 2010. április 8-ig a következő telefonszámon: 0741-123-929!

Életükre és munkájukra Isten áldását kérem!

Bihardiószeg, 2010. március 18.

Balogh Renáta- Éva
egyházmegyei zenei előadó


2010. március 16., kedd

Koszorúzás Kossuth szobránál Bihardiószegen

Koszorúzás Kossuth szobránál Bihardiószegen

erdon.ro
2010.03.16

Bihar megye - Bihardiószegen a magyar nemzet ünnepén a megemlékezés a református templomban kezdődött. Az ünneplők kokárdát kaptak, melyeket a dévai Szent Ferenc Alapítvány diószegi napközis gyerekei varrtak, és osztották ki.


Mikló Ferenc, a Bihari Református Egyházmegye esperese, miután köszöntötte az összegyűlteket, arra utalt, hogy 1848 március 15-én, magyar nemzetünk előtt feltétetett a sorsdöntő kérdés:"rabok legyünk vagy szabadok?" Ott az egész nemzet egy szívvel esküdött: "rabok tovább nem leszünk!". Az 1848-as szabadságharc szabadságot termett, mert az áldozatnak mindig van értelme, megszerezte az élet szabadságát, ami minden évben átjárja szivünket. A szabadságot először meg kell szerezni, aztán meg is kell tudni tartani, de olyan fegyverekkel mint a bátorság, őszinteség, komolyság, becsület, hűség, szeretet és az embereknek Istenben vetett hite, mondta a szalontai lelkész.

Ünnepi műsor

Igehirdetés után Lakatos Péter parlamenti képviselő hangsúlyozta, hogy a magyar szabadság a felemelkedés, a magyarok méltóságának ünnepe. Végigvezette a szabadságharc történelmi eseményeit a kitörésétől a bukásáig. Már rögtön a forradalom bukása után március 15-ét nemzeti ünneppé nyilvánították - mondta a képviselő. Az ünnepi műsor a református egyház ifjainak verses összeállításával folytatódott, amit a furulyások műsora egészített ki. Ezt követte "Hazám, hazám te mindenem" címmel a bihardiószegi Általános Iskola tanulóinak színvonalas műsora. Ünnepi beszédet mondott Szólláth Tibor, a Hajdú Bihar Megyei Önkormányzat alelnöke, aki Széchenyit idézte: "Nem volt - van és lesz Magyarország", majd arra buzdított, hogy ne hagyjuk semmivé válni a szabadságharc áldozatainak álmait, nemzeti önazonosságunkkal, összetartásunkkal erőssítsük a nemzetet. Az ünnepi műsor a Himnusz éneklésével zárult.

Koszorúzás

Már szinte beesteledett, amikor elkezdődött a koszorúzási ünnepség a templom kertjében levő, a '48-as forradalom hősei emlékére állított kopjafánál, ahol Szabó Sándor elszavalta Vörösmarty Szózat című versét. Kossuth Lajos mellszobránál koszorút helyezett el Lakatos Péter, Szólláth Tibor, Mikló Ferenc, továbbá a római katolikus egyházközség, a Polgármesteri Hivatal, a diószegi RMDSZ, a református egyházközség, a Zichy gazdakör, és az iskola képviselői. Az ünnepség a Szózat eléneklésével ért véget.

Pongor Éva

Március 15-i megemlékezés Érmihályfalván

A hétköznapokban kellenek hazafiak

erdon.ro
2010.03.16


Bihar megye - Immár huszadik alkalommal ünnepelhetünk szabadon március 15.–én, szerény pompával, amikor bölcsességre és toleranciára van szüksége a magyarságnak, hangzott el Érmihályfalván.

Az Aranykapu napközi gyerekei Kossuth–nótákat énekeltek

A karácsonyra áhított szép hóhullástól a tavaszi szikrázó napsütésig minden időjárás megmutatkozott hétfőn, amikor a hagyományhoz híven a református templomban kezdődött a március 15-i ünnepség Érmihályfalván. Balázsné Kiss Csilla lelkipásztor Mózes II. könyvéből idézett: „Az Úr hadakozik ti érettetek; ti pedig veszteg legyetek.” Az Egyiptomból szabadulók a történészek szerint annyian voltak, mint ma az erdélyi magyarság, és a kísértő gondolat is sokszor azonos: szolgaként élni, vagy szabadon meghalni? A tiszteletes asszony Jókai Annát idézte: manapság a hétköznapokban van szükség hazafiságra. A templomi együttléten közreműködött a Szenczi Molnár Albert, a Musica Sacra és az általános iskola kórusa, illetve az Aranykapu Református Napközi két csoportja.

Hinni, elszántan

A főtéren kokárdát tűzó fiatalok várták a sokaságot, Tyepák Bettina diák pedig A harangok dalával (Kormorán együttes). Örvendetesen sok fiatal vett részt az érmelléki megemlékezéseken, nyugtázta Derzsi Ákos képviselő, megállapítva, hogy jó kisebbségi törvényre és autonómiára is szükség van a '48–as eszmék megvalósulásához. Kovács Zoltán polgármester Petőfi– idézetekkel fűszerezett beszédében egyebek mellett arra a következtetésre jutott, hogy magyarnak lenni önmagában nem dicsőség, inkább feladat: hinni, és elszántnak lenni. A Petőfi–emléktáblát hivatalok, intézmények, egyesületek képviselői koszorúzták meg, a Városi Kórus Kossuth–nótákat énekelt.

Fáklyásmenet a kultúrházba

A közben leszállt alkonyatban a fáklyásmenet a kultúrházba vonult, ahol elsőként a MIDESZ előadócsoportja lépett fel alkalmi műsorával, a forradalom kemény szavait a Kárpátia együttes nem kevésébé kemény zenéjével alátámasztva. A GGG Irodalmi Stúdió Szendrei Júlia naplója alapján az otthonmaradottak szemszögéből érzékeltette a forradalom nagyszerűségét és tragédiáját. Kovács Rozália helytörténésznek a forradalom és Érmihályfalva kapcsolatára vonatkozó kutatásaiból Nagy Noémi olvasott fel részletet, a Nyíló Akác tánccsoport pedig ismét új, a Hidegen fújnak a szelek című koreográfiáját mutatta be.

Ma is tart a toborzás

A megemlékezésen Nyakó Jószef érmihályfalvi elnök az alcímben idézett mellet azt is kifejtette, hogy a „toborzás” ma is tart, hiszen „a barikád túlsó oldalán” már sokan vannak. Nyírő Józsefet idézte: „kicsi nép vagyunk nagy, idegen érdekek útjában”, viszont a magyarság képes kell legyen a megújulásra, a zászlóvivői iránti tiszteletre.


2010. március 15., hétfő

48-as megemlékezés Bályokon

Megemlékezés Bályokon

erdon.ro
2010.03.15

Bihar megye - 1848. március 15.–re emlékeztek vasárnap délután a bályokiak. Az ünnepség a református templomban Jónás Sándor lelkipásztor igehirdetésével kezdődött.


Azt követően Daróczi Mihály alpolgármester–főgondnok köszöntötte a megjelenteket, köztük Kocsis Lajost, aki Derzsi Ákos képviselő parlamenti irodájának vezetője, illetve Marosan Arsenie polgármestert. Beszédében hangsúlyozta a megemlékezések fontosságát. A felszólalások rendjén Seres Erzsébet, a helyi RMDSZ elnökasszonya beszédében felidézte a márciusi eseményeket. Megemlékezését ötletesen az ifjak felszólalásaival és szavalataival tűzdelte. Kocsis Lajos is ünnepi beszédet mondott, végül Marosan Arsenie szólalt fel, és tiszteletteljes szavakkal méltatta a magyarok nemzeti ünnepét. Ezek után megkoszorúzták a templomkertben álló kopjafát.


A szabadságharcra való megemlékezés Értarcsán

Értarcsai megemlékezés

erdon.ro
2010.03.15

Bihar megye - Az idei esztendőben is a református templomban zajlott a szabadságharcra való megemlékezés Értarcsán, a vasárnap délutáni istentisztelet keretében.

A helyi iskolások előadása a református templomban


Kulcsár Árpád
lelkipásztor a 99. Zsoltár 1-5. versei alapján hirdette, hogy az Úr a jog és igazság valódi képviselője ezen a világon, aki a népek felett uralkodik. Ő elé vigyük egyéni és nemzeti ügyünket egyaránt, mert Ő tudja a legjobban, mi a jó, helyes a mi számunkra. Az igehirdetés után került sor az általános iskolások szolgálatára, akik Kertész Enikő magyartanárnő vezetésével tartalmas, buzdító műsort adtak elő.


Március 15-i megemlékezés Papfalván


Március 14-én, a vasárnap délelőtti istentiszteletet követően első alkalommal tartottak a papfalvi magyarság számára március 15-i megemlékezést.




Az ünnepi műsor szervezője ifj. Kovács Margit, a 2 éve alakult helybeli RMDSz-szervezet elnökasszonya. Segítségére voltak a papfalvi fiatalok: Kántor Norbert, Kántor Aletta és Nagy Júlia. Tiszteletbeli meghívott volt az RMDSZ képviseletében Bíró Rozália nagyváradi alpolgármester asszony és dr. Kékedi Judit, a helybeli öregotthon vezetője.

Kovács-Szabadi Tünde
lelkipásztor



2010. március 8., hétfő

Imahét Papfalván

A Papfalvi Református Egyházközségben március első hetében került sor az Egyetemes imahét megrendezésére.

A vendég-igehirdetők Nagy János monospetri római katolikus plébános, Kovács Gyula margittai reformtus lelkipásztor, Erős-Joó Enikő poklostelki ref. lp., Buşcă-Szilágyi Gyöngyi magyarkakucsi ref. lp. és Uri Imre vedresábrányi ref. lp. voltak.

Esténként a gyülekezeti tagok szavalatokkal szolgáltak, illetve az asszonykórus énekelt a lelkésznő felkészítésével.

Kovács-Szabadi Tünde
lelkipásztor










Böjte Csaba a székelyhídi reformátusoknál

"Ahová elhinted a magot, oda leszállnak az ég madarai"

Reggeli Újság / erdely.ma
Sütő Éva
2010. március 08.

Az elmúlt héten ökumenikus imahetet tartottak a székelyhídi református templomban. Pénteken este az Árpád-kori alapítású istenházában Böjte Csaba Ferenc-rendi szerzetes tartott szentbeszédet. A zsúfolásig megtelt templomban felekezetre való tekintet nélkül hallgatták isten szolgáját.


Gavrucza Tibor református lelkipásztor meghívására Székelyhídra érkezett az árva és a kiszolgáltatott gyerekek istápolója. Csaba testvér – ahogy a „családja” nevezi – a gyülekezethez intézett szentbeszédében a szeretetről, a teremtett világ szépségeiről beszélt, ami mellett manapság észrevétlen elmegyünk. Beszélt a szeretet erejéről, amit az állandó rohanás miatt mindenki nélkülözni kénytelen, a családról, gyermekvállalásról, a nemzet megfogyatkozásáról és a biztató szavak elhalásáról, amire a mai viszontagságosnak tűnő időkben oly nagy szüksége lenne mindenkinek.

A szerzetes papot védencei egy csoportja is elkísérte, akik között minden korosztályból voltak gyerekek: a három-négy évesektől a tizenévesekig egyaránt. A szentbeszéd végeztével Csaba testvér megáldotta az érmellékieket, majd a helyi református gyülekezet nevében Csorján Dezső helyi képzőművész ajándékot nyújtott át a tisztelendőnek, mely egy saját készítésű plakettet is tartalmazott. Ezt követően Gavrucza tiszteletes elhivatottsága felől kérdezte vendégét. A csíkszeredai születésű Böjte Csaba visszatekintett néhány szó erejéig a kezdetekre, majd elmondta: „Ahová elhinted a magot, oda leszállnak az ég madarai. A Dévai Szent Ferenc Alapítvány jelenleg 56 szociális kollégiumot működtet Erdély-szerte. Hangsúlyozottan használom a kollégium kifejezést, mivel az intézményszerű gyermekszállókból bármikor távozni lehet, ugyanakkor minden rászorult gyermek szívesen látott vendég. Jelenleg ez a nagy család kétezres létszámúra gyarapodott. Bihar megyében hivatalosan kettő működik – Nagyszalontán és Gálospetriben –, a harmadik most formálódik Székelyhídon, hála néhány meleg lelkű embernek, valamint Galamb Erzsébet önzetlen munkájának”.

Ezt követően az alapítvány gyermekei – a székelyhídiakat is beleértve – rövid vallásos műsorral zárták az estet. A Református Ifjúsági Központban a helyi gyülekezet szorgos asszonykezei finom vacsorával vendégelték meg az apróságokat és kísérőiket.


2010. március 4., csütörtök

Presbiteri tisztújítás Szalacson

Presbiteri tisztújítás Szalacson

erdon.ro
2010.03.04

Bihar megye - A napokban Szalacson tartotta az Érmelléki Református Egyházmegye Presbiteri Szövetsége tisztújító közgyűlését. A 36 egyházközség közül mindössze 11 képviseltette magát, további kettő igazoltan hiányzott.

Tizenegy egyházközség képviseltette magát

Az egyházközségekben nemrégiben lezajlott presbiterválasztások után került sor az egyházmegyei presbiteri szövetség tisztújítására. Az egykori református leányiskola épületében, melyet visszaszerzett a szalacsi gyülekezet, Gellért Gyula esperes volt az igehirdető, aki Pál apostolnak a Korinthusbeliekhez írt első leveléből idézett: „Mert Isten munkatársai vagyunk...” Nem csak a lelkészek, de a presbiterek is felelősek a gyülekezet vezetéséért, az istentiszteletekért, a szeretetszolgálatokért, hiszen „ők a gyülekezetek keze, lába, szeme, szíve”, és aki nem szívvel–lélekkel végzi a rábízott munkát, az csak imitálja azt, figyelmeztetett a bihardiószegi lelkipásztor.

Egyharmados részvétel

Utána Botos András helyi tiszteletes köszöntötte a megjelenteket, majd az esperes lajstromozásából kiderült, hogy csupán 11 (Berettyószéplak, Bihardiószeg, Érköbölkút, Érmihályfalva, Érsemjén, Hegyközszentmiklós, Nagyjanka, Kiskereki, Margitta, Ottomány, Szalacs) gyülekezet képviseltette magát összesen 45 lelkésszel, gondnokkal vagy presbiterrel, kettő (Bályok, Szentjobb) igazoltan maradt távol. Hiába a lelkesítő igehirdetés, ha már a választások utáni első közgyűlésen is csak az egyházközségek harmada vesz részt – ezt a munkát komolyabban kellene venni, vélte Kovács Zoltán, a Királyhágómelléki Református Egyházkerület (KREK) főgondnoka.

Elnökség és küldöttek

Ezt követően az egyházmegyei presbiteri szövetség elnöki tisztségét hat évig betöltő Nagy Sándor olvasta fel tevékenységi beszámolóját, majd Balázsné Kiss Csilla érmihályfalvi lelkész tartott előadást A biblia tanítása a tiszteletadásról címmel. Rövid szünet után kezdődött a tisztújítás, melynek során elnöknek választották Ványi Attilát (Érsemjén), titkárnak Kéri Attilát (Ottomány), jegyzőnek Nagy Sándort (Érmihályfalva) – alelnök az egyházmegye mindenkori főgondnoka, pillanatnyilag a szentjobbi Czaholi Tibor – és ugyancsak szavaztak a megjelent gyülekezetenként egy–egy küldöttről a KREK április 15.–én tartandó közgyűlésére. Az összejövetel végeztével a szalacsi gyülekezet vendégül is látta a résztvevőket.

Református iskolát indítanának

Nagy Sándor elnöki beszámolójában szó esett templomok és lelkészlakok felújításáról, ravatalozók építéséről, a szórvány segítéséről, illetve arról, hogy a fiatalokat a konfirmálásuk után is meg kell tartani az egyház kötelékében. A témához kapcsolódva Kovács Zoltán, aki a KREK mellett az érmihályfalvi egyházközség főgondnoka is, elmondta, a város reformátusainak vezetői céljuknak tekintik, hogy már szeptembertől beindítsák az egyházi iskolai oktatást, Sass Kálmán nyomdokain haladva. Az első I. osztály terveik szerint a Kerekeskúti iskolában kapna helyet.