2010. február 18., csütörtök

Lelkészértekezlet Szentjobbon

Lelkészértekezlet Szentjobbon

Az Érmelléki Református Egyházmegyében 2010. február 18.-án került sor az első negyedévi "Lelkészértekezlet" megtartására. A helyszint a Szentjobbi Református Egyházközség biztosította. Az egyházmegyéhez tartozó 41 lelkipásztor és segédlelkész közül az esős idő ellenére 25-en meg is jelentek.

A lelkészértekezlet áhítattal kezdődött, melyet Árus Csongor László, hegyközszentmiklósi lelkipásztor, a tavaly megválasztott lelkészértekezleti elnök tartott a Nehémiás 10,28-33 alapján. Az Igehirdetésben a tiszteletes kifejtette, hogy milyen nehéz helyzetben voltak a babiloni fogságból hazatért zsidók, mert nemcsak külsőleg kellett újjáépítsék Jeruzsálemet, annak kőfalait, hanem belsőleg, lelkileg is hatalmas munka várt rájuk. A lelki építés első lépése az volt, hogy a fogságból hazatért nép esküvel kötelezte magát, hogy Isten törvényében fognak járni és az Ő parancsolatait megőrzik. Az eskütétel, az Ige kapcsán, három fontos dologra összpontosult: 1) a zsidók házasságkötés által ne keveredjenek más nemzetiségűekkel, mert az csak bajt hoz rájuk; 2) a nyugalom napját nem a munkának vagy kereskedésnek, hanem az Istennek kell szentelni; 3) a templom vagy gyülekezet javára adakozni kell.

A lelki és anyagi fejlődés érdekében jó lenne, ha ezekre a dolgokra, és még sok egyébre, a mai kor református hívei is odafigyelnének – hangsúlyozta a lelkészértekezleti elnök, mert tény, hogy a vegyes házasságban született gyermekeket általában nem a református egyházban keresztelik meg. Az is tény, hogy sok ma élő keresztyén ember a Vasárnapot, Jézus Krisztus feltámadásának napját nem szenteli meg, hanem ezen a napon is dolgozik, vagy üzletel; és az is tény, hogyha a templom vagy gyülekezet javára kell adakozni, sokan összeszorítják a markukat.

A reggeli áhítat után Gellén Sándor Károly, magyarberkeszi (Nagybányai Egyházmegye) lelkipásztor tartott előadást Kálvin Jánosról. Az előadás célja elsősorban az volt, hogy Kálvin életét ismerjük meg és azt a kort, amelyben ő élt és munkálkodott. Nem maradhatott el azonban Kálvin hatalmas munkásságának a méltatása sem, melyről saját maga szerényen így írt: "engem a homályból, szegénységből hívott elő az Úr, hogy az evangélium hírnökének és szolgájának tiszteletreméltó hivatalát bízza rám".

"Kálvin emberi arca" tiszteletet és elismerést parancsolva jelent meg lelki szemeink előtt, miközben a kinti hideg ellenére, a fűtött templomban hallgattuk az előadó szavait.

Az előadást követően egy rövid megbeszélésre is sor került, majd a szentjobbi nőszövetségnek köszönhetően finom ebéd várta az érmellék lelkészeit.

Ez úton is köszönetet mondunk az előadónak, a lelkészértekezlet megszervezését megköszönjük Árus Csongor Lászlónak, és kívánjuk, hogy ezt a tisztséget Isten és az Anyaszentegyház iránti hűséggel töltse be.

Köszönet és hála illeti id. Mátyás Árpád, csokalyi lelkipásztort is, aki egy évtizeden keresztül volt az Érmelléki Református Egyházmegye lelkészértekezleti elnöke. Isten áldja meg továbbra is életét és szolgálatait!


Rákosi Jenő
szentjobbi lelkipásztor


2010. február 13., szombat

Hetedik éve működik a micskei Sámuel otthon

Hetedik éve működik a micskei Sámuel otthon

erdon.ro
2010.02.13


Bihar megye -
A micskei Sámuel szociális bentlakás a Királyhágómelléki Református Egyházkerületben működő szeretetszolgálati intézmények egyike, amely már hetedik éve végzi jótékony munkáját.


A szeretetház megalapításának ötlete abból adódott, hogy a hátrányos helyzetű nagycsaládosoknak szerevezett nyári táborok alkalmával szembesültek azzal, hogy a gyermekek nem tudnak kommunikálni, magatartási problémákkal küszködnek, némelyikük iskolába sem jár s azért, hogy teljes értékű felnőttekké váljanak szükségszerű a velük való foglalkozás, mondta el kérdésünkre Bertalan Csilla igazgatónő. Miután a projekt megvalósításához külföldi támogatókra tettek szert, 2002. március 1.én hozzákezdtek az építkezéshez. Kapuit az otthon 2003. szeptember 15–én nyitotta meg kis lakói számára, akik létszáma jelenleg 15, de még 5 gyerek részére van szabad helyük. A bentlakás az ÉRDA-hoz (Érmelléki Református Diakóniai Alapítvány) tartozik, non–profit szervezet, főleg külföldi (holland, ír, német, francia) adományokból tarja fenn magát.

Folyamatban az akkreditáció

Az egyházmegye néhány gyülekezetéből is kapnak pénzbeli, termékbeli illetve élelmiszeradományokat, s mára már azt is elérték, hogy a helyi önkormányzat is támogatja az intézményt. Nagyon nehéz előteremteniük hónapról–hónapra az alkalmazottak fizetését, mert erre sehonnan nem kapnak támogatást. Ma már folyamatban van az akkreditáció, s bíznak abban, hogy a minősítés megszerzése után az államtól is kapnak némi juttatást, s így könnyebb lesz az intézményt működtetni. A bentlakás fő tevékenysége, hogy szociálisan hátrányos helyzetű családokból részlegesen „kiemeljen” gyermekeket, hiszen így nem károsul a szülő–gyermek érzelmi kapcsolat, részben megmarad a szülői felelősség, ugyanakkor biztosítottá válnak a gyermekek fejlődéséhez szükséges feltételek. Ezen kívül az a céljuk, hogy a gyerekek megtanuljanak saját dolgaikról gondoskodni, felelősséget vállalni tetteikért, egymásért és magukért, nem utolsó sorban kialakul bennük a keresztyén értéktudat.

Szabadidejükben besegítenek

A ház kétszintes, három lakrészből áll. Az emeleten vannak a tanuló- és játszószobák, a földszinten pedig laknak a gyerekek. A harmadik lakrészben van a konyha és az ebédlő. Saját udvar és játszótér áll a gyerekek rendelkezésére. A bentlakás lakói a környező településekről származnak: Poklostelekről, Tótiból, Hegyközszentmiklósról, Érköbölkútról és Sárszegről. Programjukat kiterjesztették a micskei hátrányos helyzetű nagycsaládok gyerekeire is. Ez abból áll, hogy iskola után a bentlakásban ebédelnek és tanulnak, őket a micskei református egyházközség támogatja németországi adományból. A gyerekek életkora megoszlik 5 évtől egészen 16 évesig. A helybeli általános iskolába és óvodába járnak, délután pedig két pedagógus segítségével tanulnak és készítik el a házi feladatokat. Erre azért van szükség, mert a gyerekek többsége tanulási nehézséggel küszködik. Szabadidejükben besegítenek a ház körüli munkálatokban, feladataik és kötelességeik vannak azért, hogy a munkához való viszonyuk jó irányba terelődjön, ugyanis a szülők többsége nem törekszik arra, hogy munkába álljon, így otthon ez irányban nem szolgáltatnak számukra pozitív mintát.

A családokkal is foglalkoznak

A hétvégeken valamint a vakációk majdnem teljes egészében családjaikkal vannak. A nyári vakációban több hetet töltenek a bentlakásban, ilyenkor színes programokban vesznek részt, egy héten keresztül pedig keresztyén ifjúsági táborban nyaralnak. Az általános iskola elvégzése után is szándékukban van őket tovább segíteni. A gyerekek közül, akiknek képessége van tovább tanulni, lehetőséget kapnak erre, viszont akik nem akarják folyatatni tanulmányaikat, azoknak segíteni fognak munkahelyet talalálni. A gyerekek családjaival is folyamatosan tartják a kapcsolatot, rendszeresen látogatják őket, családi napokat szerveznek számukra azért, hogy közösen megbeszéljék az aktuális problémákat és megoldást találjanak ezekre. Ilyenkor a pedagógusok tájékoztatják a szülőket a gyermekek tanulmányi eredményeiről is. Alkalmanként ruha és élelmiszercsomagot kapnak. Szeptembertől egész júliusig két önkéntes holland lány is kiveszi részét a mindennapi teendőkből valamint a gyermekekkel való foglakozásokból. Hamar beilleszkedtek úgy a bentlakás, mint a falu közösségébe is. Igyekeznek a nyelvet elsajátítani, hogy könnyebb legyen a gyerekekkel kommunikálniuk.

Magyarul tanulni

Tavaly rendeztek először jótékonysági bált, hogy a meghívott vendégek támogassák, lássák, hírét vigyék annak, hogy a bentlakás létezik, és látványos eredményeket tudhat magáénak. Az idén is megszervezik ezt az eseményt, hogy ismét bebizonyítsák: munkájuk nem hiábavaló. Jövőbeni terveik között szerepel az, hogy a bentlakás részére kialakítsanak egy kisebb gazdaságot azért, hogy maguk állítsák elő az étkeztetéshez szükséges alapanyagokat, ezzel is csökkentve a kiadásokat. Ezen kívül a még fennmaradt szabad helyeket olyan gyerekekkel szeretnék betölteni, akiknek nincs lehetőségük lakóhelyükön magyar nyelven tanulni, ezzel hozzájárulva magyar identitásuk megtartásához, ápolásához és fejlesztéséhez. Reményeik szerint a bentlakás addig folytatja tevékenységét, míg a társadalomban lesznek olyan gyerekek, akik meleg otthonra, anyagi illetve szellemi támogatásra szorulnak.

Paublusztig Anikó